Integrál tudatosság

Mindannyian éreztük már, hogy bizonyos emberekkel sehogy sem értjük egymást. Ez most különösen a politikában erőteljesen tettenérhető. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk.

A modern fejlődéstudományok egyetértenek abban, hogy lélektani fejlődésünk szinteken átívelő, a különböző elméletek összhangban vannak egymással. A szakaszok mindegyike meghaladja, egyúttal magába is foglalja az előzőt. "Minden megvan benne, ami az előző szakaszban megvolt, de ráadásként hozzáadódik valami új és több." Személyesen hozzám Ken Wilber modellje áll a legközelebb. A szeretet, a hatalom, a közösség és én fogalmán keresztül szeretném megvilágítani, miért nem érthetjük egymást, amíg...

1. Prekonvencionális szint (magába foglalja a wilberi első három szintet: archaikus, mágikus-törzsi és mágikus-mitikus szint)

Egocentrikus szint. Gyermeki logika, túlélésvezérelt identitás. Ezen a szinten kapni akarok, hogy túléljek. A szeretet a függésen és a hiányok kielégítésén keresztül értelmeződik, kisajátító, kontrolláló. A hatalom azt jelenti, hogy én vagyok a legerősebb, kontrollállak. Fizikai vagy érzelmi dominanciában nyilvánul meg. Jellemző a törzsi gondolkodás, a tekintélyelvű vezetés, zsarnoki uralom, erőszakos dominancia.

Szoros lojalitás a saját csoporttal, erős "mi és ők" logika. Az én a testi vágyakkal, ösztönökkel, egoisztikus szükségletekkel azonos.

"Aki nem velem van, az ellenem."

A gyermek automatikusan azt gondolja, hogy minden bizonnyal te is azt látod, amit ő. ..Nem az ő döntése, hogy ilyen; egész egyszerűen nincs más választása.

2. Konvencionális szint (magába foglalja a wilberi mitikus-hagyományos, racionális modern és pluralista posztmodern szint - itt integrál alatti, noha posztkonvencionális, de ide sorolom, mivel nem integrálja még a többi szintet reflektíven)

Szociocentrikus szint. Szabálykövető, szociálisan formált én. Jó az, amit a közösség elfogad, amit a haza, a vallás, a hagyomány diktál. Rossz az, ami a normától eltér. A szeretet feltételezett, kölcsönösségen, hűségen, szabályokon és szerepeken alapul. Az egyén a nemzet, a vallási vagy kulturális csoport része. Az én, az önkép szerepekhez, státuszhoz és normákhoz igazított. Autonómabb, de még nem reflektív igazán. A hatalmat legitim intézményrendszerek, törvények, tekintélyszemélyek képviselik. Fentről lefelé szerveződik, de nem erőszakos, hanem szolgáló. A közösség a normák és értékek köré szerveződik, védi és korlátozza is az egyént.

A gondolkodás valójában önmagára is tudatos lehet, és ily módon lehetségessé válik egy introspektív, lelkiismeretes, önreflexív, univerzális önazonosság - vagyis kozmopolita identitás.

3. Posztkonvencionális/Integrál szint (a wilberi 7-9+ szintek: integrál és integrál feletti szintek)

Tudatos reflexió, árnyaltság, belső iránytű. Egyetemes együttérzés jellemző, a másik szubjektivitásának tisztelete. A szeretet feltétel nélküli jelenlét, ami nem valamiért adható.

A közösségem az egész emberiség, az ökoszisztéma, kapcsolódás bármely élőhöz. Az én reflektív, integrált, túlhalad az egón. Hatalmat nem gyakorolni akar, hanem megosztani és támogatni. Túlmutat az egyes rendszereken, képes minden korábbi szint érvényességét felismerni, és össze is tudja őket hangolni. A hatalom rendszerszintű tudatosság, amelyben fontos a részvételiség és a komplexitás kezelése. Nem tekintély, hanem tudás, átláthatóság alapú és képes összehangolni a nézőpontokat, tehát a vezető az, aki képes integrálni a szinteket. A közösség nem "mi", hanem egy dinamikusan áramló rendszer, ahol az egyéni különbségek és a közös célok egyaránt fontosak. A közösség célja együtt fejlődni, mindenki a saját szintjén.

A gondolkodás és az érzés a fejlődés során ezen a szinten találkozik és fonódik össze első ízben, tehát a fej és a szív ugyanolyan fontossá válik. Egy integrált én tapasztalja a testet és az elmét egyaránt. Teljes kapcsolat keresése minden területen.

Az integrál szemlélet célja nem az, hogy a felsőbb tudatszinten lévők elmagyarázzák a többieknek, mi a helyes, hanem, hogy minden szintnek helyet adjon s értékesnek tekintse azt, hiszen önmagának is része. Az együttélés alapja, hogy megtanuljuk egymást értelmezni, közös nyelvet találni, hogy mindannyian embernek érezhessük magunkat s értékesnek a közösségben, s a másikat is annak lássuk.