Könyvajánló 2025

szilagyitundepszicho
Jan 6
4 min read

Updated: Jan 7

Dekonstrukció - fogódzók - jelen

Az olvasás nekem is, mint mindannyiunknak, egy oda-vissza ható élmény. Azt olvasom, ahol tartok belül - zsigerileg oda nyúlok. Ugyanakkor visszahatnak az olvasottak, adnak egy következő gondolatot, amit be tudok fogadni. Szeretem azt a megértettség-élményt, amit ez az út ad. Mindig is szerettem sokfélét olvasni, sokszor azzal az igénnyel, hogy többet tudjak a világról. Olyasmit is elolvastam, ami nem járt eleve a fejemben. Az utóbbi években alakult ki ez a flow, hogy nem olvasok olyat, ami nem nagyon pontosan talál el. Ez nem tudatos döntés eredménye, egyszerűen nem is veszek vagy nem is nyitok ki olyan könyvet, ami nem az, amiről éppen a legmélyebben gondolkodom. Most nincs időm másra, vagy már megvan az, amit igazán fontosnak tartok és beláttam, nem szeretnék "tudn" mást - én ezt szeretném végigvezetni magamon, ezt tartom fontosnak.

Az idei év így a szubjektív valóság elvesztése, objektív igazságokba való kapaszkodás, annak is elvesztése, végül a jelenlét biztonságának megtalálásának jegyében telt. Jobb könyveket célirányosan keresve sem találhattam volna hozzá.

Dan Ariely: Tévhit

Az idei évben kicsit visszanyúltam egy számomra fontos támához, amelyből korábban a szakdolgozatomat is írtam. Ez pedig az irracionális gondolkodás, összeesküvés-elméletek, álhírek világa. Magam köré gyűjtöttem és újraolvastam, vagy végre elolvastam a polcról a következőket:

Krekó Péter: Tömegparanoia

Krekó Péter, Falyuna Nóra: Sarlatánok kora

Asa Wikforss - Alternatív tények

Tóth Balázs, Csányi Vilmos: Hiedelmeink

Elliot Aronson, Carol Tavris: Történtek hibák - Az önigazolás lélektana

Forgács József, Roy F. Baumeister: A hiszékenység szociálpszichológiája

Jessika Aro: Putyin trolljai

Peter Pomerantsev: Semmi nem igaz, bármi lehetséges

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Ennek az elmerülésnek a megkoronázása lett év végére a Tévhit, amely könnyedebb összefoglalója mindannak, amit eddig tudunk arról, hogy miért hisznek az emberek irracionális dolgokban.

A pszichológiai értelemben jelenleg legátfogóbb modell értelmében két faktor mentén épül fel a tévhitekre való fogékonyság. Az egyik pillér a személyiségünkben keresendő - ott is az episztemikus bizalmatlansággal összefüggő tényezőkben. A másik pillér pedig az információkezelés torzításaival kapcsolatos. Ariely összefoglalja a tévhitekre való fogékonyság kognitív és személyiségbeli elemeit. A könyv kevés szót szentel a társadalmi környezetnek, amely megágyaz az összeesküvés-elméleteknek s tévhiteknek, de nem is ez a dolga. Az egyéni sajátosságokat szedi csokorba - ahol a rendszerszintű tényezők otthonra találhatnak, és amiből egyszersmind maga a rendszer is következik.

Jessica Maguire: Az idegrendszer újraindítása

Sokszor a hiedelmeinket, illúzióinkat nem feltétlenül szeretnék lebontani, egyszerűen nincs más választásunk. Mutathat a világ olyasmit, ami megrendíti az addigi meggyőződéseinket. Nem csak a világhoz vagy másokhoz való viszonyunkat vizsgáljuk fölül ilyenkor - az önmagunkhoz való viszony is megkérdőjeleződhet. Identitásunk, szerepeink addigi egyértelműségei többé nem adnak kapaszkodót.

Ilyenkor egy darabig ami ott marad és mégis tud tartani, az a puszta jelen és jelenlét, sokszor jelentés nélkül.

A jelenbe és a tapasztalatba vetett hit megmarad, akkor is, ha éppen nincs semmi más. Tudatos jelenlét gyakorlatokkal, jógával és sok más módon kapcsolódhatunk a jelenhez, önmagunkhoz.

A kapaszkodóink elvesztése destabilizál, az idegrendszerünk veszélynek érzékeli, ha a meggyőződéseink sérülnek - lényegében elveszítjük a talajt a lábunk alól.

A bolygóideg rugalmasságát és stabilizációját elősegítő gyakorlatok megtartanak, talajt teremtenek. Ez a stabilitás szükséges ahhoz, hogy benne tudjunk maradni a talajvesztettség élményében és ne meneküljünk vissza korábbi vagy új, kínálkozó illúziókba.

Tisza Kata: Intimitás és hasadás

Tisza Kata írásai sokak számára jelentik azt, amit nekem is. Valaki, aki ugyan sok tekintetben teljesen különböző, kísértetiesen hasonló élményeket ragad meg. A felszínen ezek az élmények nagyon különbözhetnek, a mélyén mégis nagyon erősen leírják azt, amit megéltem. Korábbi könyveivel is ilyen a kapcsolatom, az Intimitás és hasadással pedig méginkább. Van egy kollektív út és talán a társadalmi jelenünk sokunk számára nem is hagy más irányt. Járjuk az előre kijelölt utat fél élethosszig, mert nincs is mód hamarabb ráébredni. A ráebrédés ugyanis nem egy pillanat, hanem hosszú, évtizedes belső munka a felvezetőszakasza. Ide megérkezve azt is megélhetjük, el lehet mindent engedni a szakadék szélén és megnézni, mi történik. Az Intimitás és hasadás vezette fel a következő könyvet számomra. Ez a két könyv lett a tavalyi évem megérkezése. 2026-ban innen rugaszkodom el.

Byung -Chul Han: A zen buddhizmus filozófiája

A zen buddhizmus üressége vagy semmije tehát nem a létező egyszerű tagadása, nem a nihilizmus vagy szkepticizmus formulája. Sokkal inkább a lét végső igenlése.

A szakadék szélén több dolog történhet. Belülről is ilyen élmény: nem lehetünk biztosak abban, hogy őrület és megsemmisülés, vagy szabadság és repülés vár. Csak annyi biztos, hogy nincs visszaút, oda kell állni, oda jutottunk s nem következik az eddigiekből semmi más.

A relativizmus semmije megsemmisítő semmi. Többé nincs mit mondani. Nincs orientáció, nincs felelősség, eltompulnak az érzékek.

A buddhizmus semmije nyitva van. Nyitva van a valóságra és annak minden szegmensére, és azért fogad be mindent, hogy ne tagadjon le semmit, ami van. Van jelenlét, van felelősség, élesíti az érzékelést.

A tudás ugyanígy lehet lezáró, de lehet a megértést segítő, nyitott a további tapasztalatokra. Nem a tudással vagy a címkékkel van baj, hanem azzal, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk. Orientálnak és megnyitnak vagy felhasználjuk őket és hagyjuk, hogy bezáruljunk a további tapasztalatok elől.

További 2025-ös megjelenések, amit jó szívvel ajánlok: